Díszmadár Magazin

Kovács Géza úr

főszerkesztő

Főszerkesztő Úr!

Ha tollát nem a kötekedés és a rosszindulat vezette volna, akkor tudnia kellene, hogy az „MPDOSZ” ugyanolyan elírás, mint az „MDOSz”, vagy az „Örszágos…” (Mióta ezt a szervezetet létrehoztuk néhány lelkes madarász barátommal, rövidítését tiszta nagybetűvel szokásos írni és még véletlenül sem hívjuk „Örszágos Szövetségnek”! Sajnos alapító barátaim közül többen már az égi röpdékben madarásznak és könnyes szemmel nézik, hogy mivé lettek honi madarászatunkban az emberi kapcsolatok és az Ön lapja milyen „hatékony” segítséget ad az előbbre jutáshoz.)

Az elírást bizonyítja a honlapon lévő levélnek az a változata is, amit direkt Önnek küldtem azzal a kéréssel, hogy a „teljes körű tájékoztatás” érdekében közölje le lapjában. Ebben a tudatlanságom bizonyítására citált mozaikszó hétszer van leírva. Hatszor helyesen.

Kínos számomra az az egy elírás is, de mit érezhet Ön, mint laptulajdonos főszerkesztő, ha figyelmesen elolvassa az engem ostorozó írását és abban nagyjából tíz elírást, helyesírási hibát, vagy magyartalan kifejezést talál. Ehhez jönnek még a tárgyi tévedések, csúsztatások. Ezek közül említésre méltó, hogy a Szövetség megalakulása óta egy elnököt sem váltottak le, mindenki lemondással „szabadult meg” tisztségétől. Miért? Ez a tisztség évek óta többek között arra való, hogy legyen egy ember, akibe jó nagyokat lehet rúgni bárkinek, akinek úri kedve úgy tartja! A DM hasábjain is!

Kovács Úr!

Ön, mint laptulajdonos-főszerkesztő semmiben sem különbözik a gengszterfilmekben szereplő „rosszfiúktól”, akik a megkötözött „főszereplőt” kéjesen ütik-rugdalják, a legcsekélyebb esélyt sem adva neki a védekezésre.

A DM-beli rugdosások kapcsán eddig három alkalommal próbáltam higgadtan, tárgyilagosan reagálni a Szövetséget, vagy engem érintő – szerintem megalapozatlan – írásokra. (Legutóbb épp a kioktatásom alapját képező „főszerkesztői levéllel” április végén).

Megjelenési lehetőséget természetesen soha nem kaptam , de arra már volt példa, hogy a meg  sem jelent reagálásomra írt választ olvashattam. Igaz nem a DM-ben és nem az Ön tollából. (Ez csak azért furcsa, mert a válasz alapjául szolgáló gondolataimat kizárólag Önnek írtam meg.)

Ennyit a „bulvársajtó színvonalán”. (Én ugyan a DM-t nem mertem volna bulvársajtónak nevezni, de Ön a tulaj, csak tudja mit ad ki, nem vitatkozom.)

Ugyanis tudomásom szerint a sajtóban máshol egyetlen sor, egyetlen mondat nem foglalkozott a MDOSZ botrányaival!

Bár meggyőződésem, hogy ez a „főszerkesztői levelem” sem jelenik meg lapjában, (azért elküldöm Önnek, meg a Szövetség hivatalos honlapjára is felrakjuk, ott legalább elolvassák) essen szó komoly dolgokról is.

Bordás Krisztina „vadmadártartással” kapcsolatos cikke hű tükre a magyar valóságnak. Szinte minden sorával egyet értek. Gratulálok elfogulatlan munkájához!

Jómagam 1996-ban szembesültem „élesben” a problémával, mint egyszerű, de lelkes madarász. Akkor az eddig talán legsikeresebb díszmadár kiállítás (ezt nem én állítom, keresse elő a DM korabeli számát) rendezőjeként, az MDOSZ „szürke tagjaként” sikerült fővédnökünket, a hivatalban lévő szakminisztert leültetni a madarászok közé. A közel két órás beszélgetés végén úgy állt fel, hogy érti problémáinkat és támogatja azok megoldását. Az érintettek foglalják össze elképzeléseiket és keressék fel munkatársait. Valószínű, hogy ez az összefoglaló elképzelés akkor nem készült el. 2000 tavaszától, mióta – kis megszakítással- a Szövetség elnöke vagyok, próbálkozásaim ellenére biztosan nem.

Sajnos voltak és vannak tagszervezeteink, tagjaink és Szövetségen kívüli madarászok, akik az érdekérvényesítő képesség erősítését célzó törekvéseinket élből kontrázzák, mondhatni szabotálják.

Azt senki nem vitathatja el, hogy nálunk a Magyar Díszmadártenyésztők Országos Szövetsége a legnagyobb díszmadaras szervezet, tehát hatékonyan léphetne fel többek között az európai fajok hazai tenyészthetőségét szorgalmazók érdekében is.  Erre készek is vagyunk, de érdemi munkát tényleg csak akkor végezhetünk, ha stratégiai szövetség jön létre az „ügyben” érintett, valamennyi ezen az oldalon álló szereplő között. Nem kell szeretni Tóth Sanyit, vagy az MDOSZ illetékes szakbizottságának tagjait, (akik egyébként szakmailag felkészültek és a „szövetségesekkel” kiegészülve tárgyalóképes partnerei lehetnek a hivataloknak) de észre kellene végre venni, hogy közös álláspont, egységes fellépés nélkül nem jutunk előbbre.

Kizárt dolognak tartom, hogy a „vadmadártartás” anomáliáit az Alkotmánybíróság, vagy bármilyen politikai lobby-csoport, esetleg jogászokból álló szerveződés meg fogja oldani.

Az „ügy”, amivel 15 éve szembesültem először, még korábbra nyúlik vissza. Meggyőződésem: összefogás nélkül aligha érem meg, - legyek bár hosszú, békés öregkorral megáldva – hogy egyszerű madarász legálisan tenyészthessen süvöltőt Magyarországon.

Végezetül a „szakmai múlttal rendelkező szakemberek szakmai írásairól”.

Főszerkesztő Úr!

Az általam megfogalmazott kérdést önmagának tegye fel! Miért nem publikál a lapban - a teljesség igénye nélkül, elnézést kérve azoktól, akiket nem említek, de megérdemelnék és elismerve azok munkáját, akik rendszeresen írnak – Eszteró Lajos, Lakó Antal, Müller Nándor, Lukács Károly, Pákozdi Károly, Pócsi Béla, vagy a fiatalabb generációt képviselő Dr. Csertő Gyula, Dr. Varga Sándor, Küzmös Csaba?

Ők szakemberek, komoly szakmai múlttal és ismeretanyaggal rendelkeznek, amit képesek közérthető módon másokkal is megosztani. Magamat ugyan nem tartom szakembernek, de harminc év alatt nem csak piszok ragadt rám a madárházban. Egy könyvet is írtam, egyéb érdeklődésre számot tartó mondanivalóm is lenne.

Kérem, ne tartson hát nagyképűnek, ha magamat is az említett személyek közé sorolom. Én a feltett kérdésre ismerem a saját válaszomat. Félő, hogy a többiek – ha megkérdezném őket – ugyanazt a választ adnák.

Hát többek között ezért sem jutunk előbbre.

Nyíregyháza, 2011.08.22.

Tóth Sándor

elnök

MDOSZ